Forgácsolóüzemek egészségvédelme

Egyre több helyütt olvashatunk arról, hogy a forgácsolóüzemek olajködös levegőjének belélegzése komoly egészségügyi kockázatot rejt.

2020. január 22., szerda, 06:00

Címkék: egészség egészségvédelem fémmegmunkálás forgácsolás hűtés hűtő-kenőanyag hűtőfolyadék kenés kenéstechnika olaj olajcsere olajtisztítás Powerin

Az esetleges kételyek eloszlatására álljon itt az ez irányú munkaegészségügyi kutatások nem kevéssé riasztó eredménye: az olajköd aspirációja szignifikánsan megnöveli többféle tüdőbetegség és a rák kockázatát; a tartós egészségkárosodás akár pár ipari közegben eltöltött hónap után is bekövetkezhet.

A kutatások szerint a 0,3 mg/m3-t meghaladó koncentráció már komoly ártalmat jelent – a magyar engedélyezett határérték 5 mg/m3 (Svédországban és Szlovákiában ugyanez 1 mg/m3; Franciaországban: 0,5; Svájcban: 0,2), az egészségre nézve hasonló veszélyeket rejtő szálló por egészségügyi határértéke ugyanakkor csak 0,05 mg/m3. Az olajköd többek között egy benzopirén nevű anyagot tartalmaz, amely összetevő blokkolja egy rákellenes fehérje termelődését a sejtekben – hatványozva ezáltal a tüdő-, bőr- és hólyagrák veszélyét. Egy átlagos hazai forgácsolóüzemben a törvény által meghatározott határérték mellett átlagosan fél deciliternyi olaj jut az ott dolgozók tüdejébe, határérték fölötti szennyezettség esetén még ennél is több.

A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy a fémmegmunkáló üzemek levegőjének hatósági ellenőrzése szórványosnak mondható, a dolgozók egészségvédelme védőfelszerelések és egyéb megelőző eszközök bevetése által pedig nem kielégítő szintű. A hűtő-kenő és korróziógátló tulajdonságaik miatt széles körben alkalmazott fémmegmunkáló folyadékokat nagy mennyiségekben használják az egyes fémmegmunkáló üzemek. Ezek a folyadékok különféle olajok, detergensek, felületaktív anyagok, biocidek, kenőanyagok, korróziógátló adalékok és egyéb potenciálisan mérgező összetevők keverékei.

Számos témába vágó kutatás egybehangzó eredménye, hogy az érintkezés a fémmegmunkáló folyadékokkal, illetve ezek belélegzése összefüggésbe hozható számos légző- és emésztőszervi rákkal és egyéb légzőszervi megbetegedéssel (irritáció, hörghurut, lipoid tüdőgyulladás, túlérzékenységi tüdőgyulladás, exogén asztma, foglalkozási asztma). A munkások a fémmegmunkálási műveletek közben érintkezhetnek a hűtő-kenő folyadékokkal, pl. fröccsenés, csepegés vagy szivárgás révén. Az érintkezés nyomán bőrirritáció, allergiás reakció, kontakt dermatitisz alakulhat ki, a keletkező gőzöket a dolgozók belélegezhetik – annak lehetséges következményeiről fentebb már esett szó.

A vízzel keverhető hűtő-kenő anyagok, az ún. emulziók kedvező életfeltételeket nyújtanak a mikroorganizmusok (aerob és anaerob baktériumok; gombák) számára. Az egyszerű összetételű emulziók könnyen elfertőződnek. A korszerű, biostabil emulziók adalékai gátolják ugyan a mikroorganizmusok szaporodását, de nem képesek azt teljes mértékben megakadályozni. A biostabil emulziók az egyszerű emulziókhoz hasonlóan baktericid és fungicid adalékokat tartalmaznak, de lényegesen kisebb arányban. A baktericid és fungicid adalékok mindamellett veszélyt jelentenek az egészségre – az érintkezés velük könnyen okozhat bőrirritációt, belélegzésük kiválthat légúti megbetegedéseket.

Ha találomra belelapozunk néhány hűtő-kenő anyag gyártó és forgalmazó cég közzétett biztonságtechnikai adatlapjába, többek között az alábbi veszélyes összetevőkre bukkanhatunk: 1,2,3-propántriol (CAS: 56-81-5), 3,3'-metilénbisz (5-metiloxazolidin) (CAS: 66204-44-2), bórsav, vegyületek 2-amino-etanollal és 2,2'-2"-nitrilotrietanollal (CAS: 26038-87-9 és 10049-36-2), 2-[2-(2 butoxietoxi)etoxi]etanol (CAS: 143-22-6), tetrahidro-1,3,4,6 tetrakisz(hidroximetil)imidazo[4,5-d]imidazol-2,5(1H,3H)-dion (CAS: 5395-50-6), párlatok (olajtermék), paraffinmentesített könnyű paraffinos, hidrogénezett (CAS: 295-301-9), 2,6-di-tert-butil-parakrezol (CAS: 204-881-4), alkoholok, C16-C18 és C18 telített, etoxilezett (CAS: 68920-66-1), butildiglikol (CAS: 112-34-5), 3-jodoprop-2-yn-1-yl-N-butilkarbamate (CAS: 55406-53-6)… stb.

A leggyakoribb figyelmeztető pedig az ún. H-mondatok, ugyanezen adatlapok tanúsága szerint pedig a következők:

  • H304 Lenyelve és a légutakba kerülve halálos lehet
  • H315 Bőrirritáló hatású
  • H317 Allergiás bőrreakciót válthat ki
  • H318 Súlyos szemkárosodást okoz
  • H319 Súlyos szemirritációt okoz

A nem biostabil emulziók tehát nagy eséllyel mikroorganizmusokkal fertőzöttek. A több mint kétezer baktériumfajból az emulziókban nem egészen egy tucat tud megtelepedni. Közülük vannak, amelyek csak korlátozott mértékben tudnak szaporodni, és csak bizonyos típusú emulziókban (mycobacterium immunogenum, salmonella), mások a legtöbb emulzióban korlátlanul képesek szaporodni (escherichia coli, klebsiella pneumoniae; paracolabactrum-fajok, proteus vulgaris typhosa, staphylococcus aureus), és van két faj, amelyik minden lehetséges vízzel keverhető hűtő-kenő anyagban képes szaporodni (pseudomonas aeruginosa és pseudomonas oleovorans).

Az aerob baktériumoknak oxigén jelenlétére van szükségük a szaporodáshoz – oxigén hiányában stagnálnak, vagy csak nagyon lassan gyarapszik a számuk. Általánosságban megállapítható, hogy legalább két baktériumfaj mindig jelen van a folyadékokban.

A két legszívósabb baktériumfaj közül a pseudomonas oleovorans az olajat előnyben részesíti mint táplálékforrást – ezek számára táptalajként szolgál például a szivárgó kenőanyag vagy hidraulikaolaj. Következésképpen mindent meg kell tenni a szivárgás csökkentése érdekében, de legalábbis – ha a megelőzés nem volt sikeres – le kell fölözni az idegenolajat az emulzió felszínéről, vagy ki kell azt centrifugálni. A másik problémás faj, a pseudomonas aeruginosa gyakorlatilag bármely körülmények között képes túlélni. Ez a két fakultatív aerob baktériumfaj tehát, amelyik az összes vízzel keverhető hűtő-kenő anyagban megtalálható, és amelyeket egyben a legnehezebb is kiirtani.

A másik csoportot alkotó anaerob vagy más néven szulfátredukáló baktériumok szaporodásának nem feltétele az oxigén jelenléte. Az anaerob baktériumok sokkal lassabb ütemben szaporodnak, és rendszerint csak azután, hogy az aerob baktériumok megtámadták az emulziót.

A desulfovibrio desulfurican nevű anaerob baktérium szinte minden vizes oldatban megél. Ez a baktérium az okozója a záptojásszagnak (hidrogén-szulfid), ami hétfőn reggel a hétvégéről visszatérő dolgozókat rendszerint fogadja, és ez az, amelyik vas jelenlétében feketére színezheti a folyadékokat.

Így vagy úgy, de a felsorolt baktériumok mindegyike gyengíti közvetve a kenő- és korróziógátló hatást, gyorsan és jelentősen lerontva így az emulziók teljesítményét. Ráadásul ezek a baktériumok maguk is termelnek szerves savakat és sókat, amelyek közvetlenül okoznak korróziót. Mennél gyorsabban szaporodnak a baktériumok, annál gyorsabban támadják meg az emulziót.

A baktériumok szaporodásának szabályzásához megtehető intézkedések:

  1. Válasszunk biológiailag ellenálló folyadékot.
  2. Használjunk biocidot tartalmazó folyadékot, vagy vessünk be biocid adalékot.
  3. Tartsuk karban megfelelően a folyadékot (megfelelő koncentráció, alacsony ásványianyag-tartalom, kontrollált idegenolaj-tartalom… stb.).
  4. Tartsuk a gépeket a lehető legtisztábban – távolítsuk el a forgácsot és reszeléket, hogy az azokon lévő baktériumok ne tudják beoltani az emulziónkat.

A másik gondot okozó szennyeződés okozói a gombák (penész), amelyek „szőnyegként” képesek elterülni a folyadékok felszínén. A gombaszőnyeget eltávolítani fizikai úton érdemes (és nem kémiai módszerekkel). A biocid és fungicid összetevők csak azokat az organizmusokat képesek elpusztítani, amelyekkel közvetlenül kapcsolatba kerülnek. Ha az organizmusok egy penészszőnyeg vagy egy baktériumfilm részét képezik, a biocidok nem férnek hozzájuk. A víz ásványianyag-tartalma táptalajul szolgál a baktériumok és gombák számára, ezért az ásványtalanítás a megelőzés hatékony eszköze. Érdekességképpen megállapítható, hogy a szintetikus hűtőfolyadékok a penészesedésre, az emulziók a baktériumfertőzésre hajlamosabbak.

Kijelenthető tehát, hogy fentiekben tárgyalt ártalmak komolyan veszélyeztetik a forgácsolóüzemek dolgozóinak egészségét, és akkor még nem is vettük számításba a felsorolt faktorok összeadódásának lehetőségét, vagy ami még rosszabb: esetleges szinergiáját. Noha alig találni valakit, aki vitatná a megnevezett egészségkárosító tényezők és hatások kiküszöbölésének, az egyes szennyező és fertőző ágensek elleni védelemnek a kiemelt fontosságát, az ezek kivédésére irányuló cselekvés, a szükséges ellenintézkedések foganatosítása vagy akár a megfelelő tájékoztatás a témában mégsem mondható elégségesnek.

A fentiekben reményeink szerint sikerült rámutatnunk, hogy az alkalmazott hűtő- és/vagy kenőanyagokkal kapcsolatos, a beszerzés hatáskörébe tartozó döntések közvetlen kihatással vannak a dolgozók munkakörülményeire. Szorosan idetartozik még az egészségbiztonsági protokollok kérdése is, amelyekkel összefüggésben a menedzsmentnek a feladata, hogy rászorítsa dolgozóit a biztonsági előírások szerinti munkavégzésre, a dolgozóké pedig, hogy felfogják, az egészségvédelmi óvintézkedések az ő elemi érdeküket szolgálják.

További információ:

Powerin Kft.

Keresés
Bejelentkezés / Regisztráció
Média Partnerek